Athén II. - Kutyameleg

Az volt. Éjjel is. És nem volt szél sem. De voltak fekvő kutyák. Én még nem láttam egy városban sem ennyi kutyát dögleni. Ha kicsit több időt töltöttem volna kint, adta volna magát egy sorozat: „Athén látványosságai előtt fekvő ebek”, vagy ilyesmi. Egyik nap a tengerparton mutattuk be profikat megszégyenítő tudásunkat egy ütögetős játékkal (értsd, néha kettőig is eljutottunk). A sportesemény közepette megjelent egy kutya (illetve kettő, a másikról később), és lefeküdt pont kettőnk közé. Természetesen nem reagált az észérvekre, melyekkel próbáltuk távozásra bírni. Egészen addig maradt, míg (esküszöm teljesen véletlenül), egy jól irányzott ütéssel hátba nem találtuk. A haverja meg elkezdte fülön nyalni a kevéssé szégyenlős, a strand közepén egymáson fetrengő fiatal pár női tagját. Majd kérdés nélkül megette a szendvicsüket és lefeküdt melléjük. Hiába, a nagy melegben jó leheveredni egy kicsit.